A homeopátia alapelvei

A homeopátia holisztikus gyógymód, amely a betegnek a tünetek hasonlósága alapján választ (gyógy)szert. A használt szereket növényi, állati, ásványi eredetű kiinduló anyagokból potenciálásnak nevezet különleges módszerrel állítják elő. 

A homeopátia különös tudomány, mert anyaginak tűnő golyócskákkal dolgozik, hatása mégsem anyagi, hanem energetikai. A homeopátia híd az anyagi (hagyományos) orvoslás és a spirituális gyógyítás között (mely nem használ semmi anyagit). A jövő orvostudománya...

Döbbenetes hatással bír emberre, állatra. Helyreállítja az egyensúlyt a hármas, test-lélek-szellem egységben és emeli az egyén egészségi szintjét.

Mit jelent a megnevezés?

A megnevezést maga Samuel Hahnemann, a gyógyművészet atyja a homoios=hasonló és pathos= szenvedés, betegség szavak összetételével alkotta meg.

A homeopátia alapgondolata

A Similia similibus curentur avagy Hasonló meggyógyítja a hasonlót alapelv azt jelenti, hogy ami az egészséges embernél a tüneteket létrehozza, az (homeopátiás formában) ugyanazokat a tüneteket meggyógyítja.

A homeopátia hatása

A homeopátiával a szervezet védekező rendszerét serkentjük, lehetővé tesszük az életerő számára, hogy a beteget gyógyítsa és segítse „növekedni”. Növekedés alatt értendő, hogy az egyén alkotóképessége gyarapszik mindhárom, testi, lelki és szellemi síkon, eredményképpen bölcsebb, érettebb és kiegyensúlyozottabb emberré válik.

A védelmi rendszer és az életerő

A védelmi rendszer magába foglalja az immunrendszert, a retikuloendoteliális rendszert, a hormonális rendszert (minden sejtet, szervet és szervrendszert, ami az élő szervezet külső és belső ingerekre adott reakciójában részt vehet). A rendszert az életerő teszi élővé.

Az életerő egy komplex, intelligens energiamezőnek fogható fel, amely tartalmazza az adott egyedi szervezetet érintő összes információt, felügyeli és koordinálja a test válaszát a külső és belső ingerekre és mindaddig életben tartja az élőlényt, amíg áramlásban van.

A védelmi rendszer szerepe

• Egészséges körülmények között a védelmi rendszer egyensúlyban tartja az élő szervezetet és folyamatos, állandó növekedést/megújulást biztosít, ennek feltétele az életerő optimális áramlása.
• Ha az életerő áramlása zavart szenved, a szervezet veszélyben van, energiára van szüksége, hogy az egyensúlyt fenntartsa a különböző szinteken. Ezeket a veszélyállapotokat a védelmi rendszer érzékeli és azonnal működésbe lép.
• A védelmi rendszer mindig a lehető legjobb utat választja, hogy egy adott problémát egy adott szervezetben orvosoljon és, hogy visszaállíthassa az életerő normális áramlását.
• A védelmi rendszer mindig tökéletesen dolgozik (a lehetőségeihez mérten) és így minden problémára létezik egy egyedi reakció.
• Számunkra ismeretlen, hogy hogyan működteti a védelmi rendszert az életerő, azonban, ha az ember egészsége veszélybe kerül azonnal felismerhető és ennek egyedüli bizonyítéka a tünet.

Mire való a tünet?

• Minden, amit megtudhatunk a betegről és betegségéről, az a tüneteiben rejlik.
• Tünet által a szervezet arra törekszik, hogy önmagát meggyógyítsa.
• A tünetek az immunrendszerünk beszéde, amellyel elmondja a módját annak, hogy hogyan akarja az életerő önmagát meggyógyítani.
• Minden tünetnek ez a rendeltetése, ám van mikor ez a próbálkozás nem elégséges ahhoz, hogy feladatát teljesítse

     Tünet által a szervezet arra törekszik, hogy önmagát meggyógyítsa. Példák, a teljesség igénye nélkül:

• A lázban az immunrendszer a termelt citokinek által emeli a test hőmérsékletét, amellyel igyekszik a behatoló kórokozókat megsemmisíteni, szaporodásukat meggátolni.
• A váladékok által az immunrendszer a kórokozót körülveszi, különböző sejteket küld a helyszínre, ezáltal próbálja megsemmisíteni azt.
• A köhögés a légutak tisztítását szolgálja a kórokozóktól, allergénektől, idegen anyagoktól, váladékoktól.
• A hasmenés a tápcsatorna nemkívánatos anyagoktól való tisztulását segíti elő.

Hogyan segíthetünk a védelmi rendszernek?

Feladatunk, hogy tiszteletben tartsuk a védelmi rendszer működési irányát és a Similia similibus curentur elvet. Olyan homeopátiás szert adunk a betegnek, amely ugyanazt a tünetet hozza létre (egészséges emberben), mint a betegség a betegben. Olyan homeopátiás szert adunk a betegnek, amely ugyanúgy működik, mint a beteg védelmi rendszere. Ezáltal tiszteletben tartjuk a tüneteket és a helyesen választott szerrel felerősítjük, többlet energiát biztosítunk az életerő számára, éppen annyit, hogy ereje legyen legyőzni a betegséget (melynek a  legyőzésére hozta létre a védelmi rendszer azt a bizonyos tünetet).

Miben különbözik a hagyományos orvoslás (allopátia) a homeopátiás orvoslástól?

Allopátia	Homeopátia
Az ember egy biológiai lény	Az ember test- lélek- szellem egysége
Az emberi lények alapjában véve egyformák, amikor betegségről van szó	Nincs két egyforma ember, egyes ember tüneteinek összessége őrá jellemző lesz
A betegségképet diagnózisok fejezik ki	Azonos diagnózissal rendelkező páciensek tünetképe különböző lehet
A kezelés sémák szerint történik	A kezelés individualizált
A gyógyszerek a tünetek ellen irányulnak	A gyógyszerek a tünetekkel megegyező irányban hatnak

A klasszikus homeopátia törvényei

• Hasonlót a hasonlóval gyógyít - Similia similibus curentur ⇔ A hasonlóság törvénye
• Nem léteznek betegségek - csak beteg emberek léteznek ⇔ Az individualizálás törvénye
• A megfelelő homeopátiás szer az, amely a tünetek (testi, lelki, szellemi) összességének felel meg ⇔ Egyszerre csak egy szerre van szükség
• A helyesen választott szerből a gyógyuláshoz szükséges mennyiség minimális ⇔ A potenciálás/minimális adag törvénye
• A gyógyulási folyamatban a betegség minden tünete bizonyos sorrendben fog eltűnni, illetve a gyógyulás irányának megfelelően ⇔ A gyógyulás irányának a törvénye
• A szervizsgálat egészséges embereken történik ⇔ Proving

Az individualizálás törvénye

Egyenes módon következik a hasonlóság törvényéből. Az, hogy a betegnek a tüneteihez leginkább hasonló szert adjuk annyit jelent, hogy személyre szabjuk a kezelést. Nem a diagnózist kezeljük, mely ugyanaz lehet két különböző betegnél, miközben a tünetek nagyon különböznek egymástól, teljesen más szer irányába mutatva. A klasszikus homeopátiában nem léteznek kezelési protokollok.

Egyszerre csak egy szerre van szükség

A klasszikus homeopátiás értelmezés szerint adott pillanatban a betegnek egy homeopátiás szerre van szüksége. A gyógyuláshoz, ha több szer szükséges, azokat egymás után adagoljuk, mindig a tüneteknek megfelelően. 

A minimális adag

A hagyományos orvostudományból ismerjük már, hogy egy anyag minimális adagja is hatással bírhat az elő szervezetre. Például a mikronnagyságú pollen vagy a macskaszőr jelenléte  (sokszor úgy, hogy a macska már nincs is a helységben)  az arra allergiás egyénekben zajos reakciót okoz, vagy érzékeny embereknél bizonyos parfümök reakciókat válthatnak ki, vagy a közismert példa, hogy a hagyma hámozása könnyezést és orrfolyást vált ki, anélkül, hogy a hagyma bármely része is szemünkbe, orrunkba kerülne. 

A homeopátiában nagyon kis adagokkal dolgozunk, a szerekben tulajdonképpen a C12 hígítás fölött az eredeti anyag már nem mutatható ki.

A homeopátiában nem annyira az adag a fontos, mint a beteg érzékenysége a szerre. Azt a szert választjuk, melyre a beteg a legérzékenyebb és ebből a minimális adagot adjuk. Ezek a minimális adagok már nem anyagiak, hanem energetikai hatásuk van, hiszen magát az életerőt kell stimulálják.

Az adagolás tehát annyira nem fontos: mindegy, hogy egy golyócskát, hármat, tízet, vagy egy egész dobozt veszünk be egyszerre.  Ami fontos, az a potencia és az adagolás ritmusa.

Miből és hogyan készülnek a homeopátiás szerek? Potenciálás.

Növényi, ásványi, állati kiindulási anyagokból készülnek a potenciálás folyamata által.

A potenciálás folyamatában egy részt a kiinduló anyagból 99 rész vízben oldanak vagyis hígítanak, majd az oldatot bizonyos ritmussal rázzák vagyis dinamizálják, az eredmény a C1 potencia lesz. A következő lépésben egy részt ebből az oldatból (C1) ismét 99 rész vízben oldanak, majd dinamizálnak, ez lesz a C2 hígítás. A C3 potenciához a C2 potenciából egy részt 99 rész vízzel hígítanak, majd dinamizálnak. És így tovább. Az alacsonyabb potenciáktól a magasabbak fele haladva a kiindulási anyag egyre kevesebb és az információ egyre több lesz. C12-es potencia felett már nem található meg a kiindulási anyag az oldatban.

Léteznek más hígítási módszerek is C- centezimálison (százszoros) kívül, például a D-decimális (tízszeres), az LM (ötvenezres) alapú potenciálások.

A homeopátiás készítmények laktóz golyócskák, tabletták, cseppek formájában kaphatók, az erre engedélyezett patikákban.

Hahnemann a maga idejében kézzel készítette a szereket, élete végére eljutott a C60 -as potenciáig. Napjainkban a homeopátiás szereket akkreditált gyógyszergyárakban állítják elő, erre vonatkozó külön törvénykezés szabályozza a folyamatot, mint ahogyan a forgalmazásukat is. Manapság egészen magas potenciákat is állítanak elő (pl 100M- 100.000, 50M- 50000, 1M-1000 stb hígítást végezve).

A homeopátiás szerek hatása embereken volt kipróbálva (proving vagy szervizsgálat).

A gyógyulás iránya

A gyógyulás irányának a törvényét Constantine Hering, amerikai úttörő homeopata orvos fogalmazta meg (az ezernyolcszázas években).

A betegség minden tünete megjelenésének fordított sorrendjében fog eltűnni, illetve a gyógyulás irányának megfelelően: fentről lefele, bentről kifele, a fontosabb szervektől a kevésbé fontos szervek irányába.

Proving- szervizsgálat

A proving, magyarul szervizsgálat, egyike a homeopátia alapelveinek. A homeopátiás szervizsgálat során egészséges önkénteseken (provereken) homeopátiás módon előállított szerek hatását, lejegyzik azokat a tüneteket, amelyeket az adott szer ismételt adagolása előidéz. A proverek nem ismerik a szer nevét, egymással nem kommunikálnak, a megfigyeléseket maguk és megfigyelőik is lejegyzik. A proverektől származó feljegyzések összességéből születik meg egy szer provingja.

A homeopátia eszközei

• Materia Medica
• Repertórium
• Organon

A Materia Medica (magyarul gyógyszertan)

• Az egyes szerek leírását, teljes tünettanát tartalmazza.
• Forrásai:
  • Egészséges proverek által lejegyzett szervizsgálatok eredményei
  • Klinikai megfigyelések: olyan tünetek, melyet egy adott szer meggyógyított a beteg embernél (nem egy, hanem nagyon sok betegnél)
  • Toxikológiai adatok: véletlen vagy szándékos mérgezéseknél tapasztalt tünetek feljegyzéseiből
  • Boncolási leletek: melyeket Hahnemann leírt a Krónikus betegségek című könyvében
• Körülbelül 2000 szer van lejegyezve különböző Materia Medica-kban, ebből kb 400-at ismerünk nagyon jól. Bármilyen feljegyzett információnak objektívnek kell lennie, mentes bármilyen értelmezgetésektől.

A repertórium

• A homeopátiás szerek tüneteit tartalmazza csoportosítva.
• Egyfajta tüneti szótár: a homeopátia nyelvére lefordított tünetet felkeressük a repertóriumban, a címszó után megtalálható az összes olyan homeopátiás szer, amely rendelkezik azzal a tünettel, kisebb vagy nagyobb mértékben (rangban).
• Repertorizálás során a beteg összes tünetét feljegyezzük, kikeressük a Repertóriumból és ebből a folyamatból általában megmutatkozik a lehetséges szer (szerek sora).
• A repertorizálás nagyban megkönnyíti a similimum szer megtalálását, de nem helyettesítheti a Materia Medica ismereteit. A repertorizálásból adódó információt össze kell hasonlítani a szer Materia Medicaban leírt képével.
• A repertorizálásnak több módszere is ismert.
• Ma már léteznek korszerű repertorizáló számítógépes szoftok, melyek lényegesen lerövidítik a szerválasztás folyamatát, de ezt csupán eszköznek kell tekinteni, hiszen a betegvizsgálat és az anamnézis felvételét a számítógépek nem tudják helyettesíteni, mint ahogyan a beteg objektív megfigyelését, megismerését és az ezekből adódó tapasztalatot sem lehet.

Organon

• Samuel Hahnemann az általa megalapozott és homeopátiának elnevezett tudomány és gyógyművészet elvi alapjait ebben a művében fogalmazta meg.
• A hatodik és utolsó kiadás, amely postmortem jelent meg, minden homeopatának „bibliája” kell legyen.
• Organon 1§: “Az orvos legfőbb és egyetlen hivatása az, hogy a beteg embereket egészségessé tegye-ezt nevezik gyógyításnak.(…)”
• Organon 2§: “A gyógyítás legnemesebb eszménye az egészség gyors, kíméletes, tartós helyreállítása, vagyis a betegség megszüntetése és teljes megsemmisítése a lehető legrövidebb úton, a legbiztosabb és legártalmatlanabb módon, világosan átlátható, pontosan érthető alapelvek szerint.”
• Organon 4§: “Az orvos egyszersmind az egészség védelmezője is, feltéve, ha ismeri az egészséget megzavaró, a betegséget előidéző és fenntartó tényezőket, s képes ezeket távol tartani az egészséges embertől.”

Az egészség szintjei Prof. George Vithoulkas megfogalmazásában

Mi az egészség?

Az egészség szintjeinek fogalma George Vithoulkastól származik, aki mindenekelőtt az egészség mibenlétét határozza meg, melyet a szabadság fogalmával fejez ki.

Egészség = Szabadság

• a fájdalomtól való megszabadulás és a jó közérzet a fizikai szinten,
• a szenvedélytől való elszabadulás, amely dinamikus békeérzetet és nyugalmat eredményez lelki szinten,
• az egoizmustól alól való felszabadulás, amely a gondolkodás tisztaságát és az igazság érzékelését eredményezi szellemi szinten.

A kritérium, amely az egészség fokát talán legjobban kifejezi a kreativitás, testi, lelki és szellemi szinteken egyaránt. 

Az emberi lény test-lélek-szellem egysége

Az élet három síkon zajlik: fizikai, lelki és szellemi síkokon, melyeket az életerő kapcsol össze. A szellemi vagy mentális sík a felfogásunkban (érzékelésünkben) és a tudatunkban történő változásokat rögzíti. A lelki vagy emocionális sík az érzelmeinkkel kapcsolatos változásokat rögzíti. Az emberi lényen belül a legmagasabb (legbelső), legféltettebb szféra a szellemi, majd a lelki és végül a testi szféra. A védelmi rendszer mindig megpróbálja megóvni az értékesebb síkokat és igyekszik a betegséget minél inkább a perifériára tolni.

Adott síkon belül is megfigyelhetők a patológiásállapotok hierarchikus sorrendje:

Mentalis sík	Emocionális sík	Fizikai sík
teljes szellemi zavartság	öngyilkossági hajlam	agy és idegrendszer betegségei
romboló delírium	apátia	szív megbetegedései
paranoid gondolatok	szomorúság	endokrin rendszer betegségei
téveszmék	félelem	máj megbetegedései
letargia	fóbiák	tüdők megbetegedései
tompaság	nyugtalanság	vesék megbetegedései
összpontosítási zavarok	ingerültség	csontok megbetegedései
feledékenység	elégedetlenség	izmok megbetegedései
figyelmetlenség		bőr megbetegedései

Az adott szervet vagy szervrendszert érintő patológiák sorában is felismerhető egy hierarchia, amely nagyban meghatározza a prognózist, az életvitel minőségét, hiszen különbség van a heveny és az idült rinithis  vagy a petit-mal és grand- mal epilepsziák között.

A gyakorlatban ennek nagy jelentősége van, hiszen felmérhető, hogy hogyan alakul a páciens egészség szintje a kezelések hatására. Egyik jól megfigyelhető jelenség a hagyományos orvoslásban, hogy az ekcéma sikeres kezelését követően allergiás rinithisz vagy asztma alakulhat ki, a későbbiekben pedig majd rheumatoid artritisz, amit elég gyakran depresszió követ. A hierarchiában legalacsonyabban elhelyezkedő bőrpatológia elfojtása után az orr vagy éppen tüdők asztmás megbetegedése következik, a további kezelések enyhíthetik vagy nem a kórképet, de gyakori jelenség az ízületek autoimmun, súlyosan deformáló és életminőséget rontó betegsége. Az izületek megbetegedései első látásra talán a hierchiában alacsonyabban állnak, mégis, ha a beteg fájdalmait és mozgásának korlátozottságát, ezáltal pedig a kreativitás, "szabadság" beszűkülését vesszük alapul, világos, hogy ez súlyosabb patológia, mint az enyhe vagy középsúlyos asztma. Ha a kezelések tovább folytatódnak, a "tünetek kordában tartását" célozva, az immunrendszer arra kényszerül sok esetben, hogy a védelmi vonalat mélyebbre, a fontosabb szellemi szférába tegye át és kialakul a depresszió, amely a beteg kreativitásának és "szabadságérzetének" további csökkenését jelenti. Bővebben olvasható erről Vithoulkas professzor "A betegségek kialakulásának „kontinuumja” - egységes elmélet" című cikkjében.

A homeopátia lehetőségei

A gyógyulás lehetőségét befolyásolja a veleszületett hajlam bizonyos betegségekre, az egyén egészségi szintje, a krónikus kezelések, az előzményekben alkalmazott elfojtó kezelések mennyisége, az életmód. 

Elhalt területeket, hiányzó szerveket nem lehet pótolni homeopátiával (sem).

A homeopátia nem alkalmas megelőzésre, a szó alapértelmezésében. Bizonyos patológiákat, jövőbeni lehetséges betegségeket megelőzni különböző homeopátiás szereket alkalmazó protokolokkal nem lehet, a tünetek hiányában. A megelőzés a homeopátiában annyit jelent, hogy a tünetek alapján kiválasztott homeopátiás szerrel a szervezet öngyógyító erőit mozgósítjuk, ezáltal a szervezet fogékonysága az akut betegségekre csökken, ha mégis megbetegszik könnyebben meggyógyul és képes bizonyos fokig "védelmet" nyújtani a krónikus betegségekkel szemben is (természetesen az előbbiek által szabott határok között).

A homeopátiás kezelés eredményességének megítélése

A legfontosabb kritérium az, ha a tünetek elmúlnak. A panaszmentes páciens egészséges és nincs szüksége kezelésre.

Hosszútávon (évek során) felbecsülhető, hogy a páciens összességében növekedett- e belső értékeiben. Ha a kezelés sikeres volt, elmondható, hogy a páciens jól van, mert  az jobb életereje, kedve, alkotókészsége, mert tenni akar, bízik a jövőben, kiegyensúlyozottabb, türelmesebb, barátságosabb, szeretetteli, bölcsebb, szeret élni. A legjobb irányadó a kreativitás (alkotókészség) értékelése.