A megfigyelő orvos

Ez a cikk megtalálható Hahnemann Materia Medica Pura nyomtatott verziójában.

  Annak érdekében, hogy jó megfigyelő lehessen, az orvoslás művelője olyan tulajdonságok birtokában kell legyen, amelyek nincsenek meg még alapszinten sem az átlagos orvosnál. Rendelkeznie kell azzal a képességel, hogy gondosan és helyesen megfigyelje a természetes betegség során zajló jelenségeket, és a betegség állapotokat, melyeket a gyógyszerek hoznak létre, amikor azokat egészséges szervezeten próbálják ki, illetve képesnek kell lennie arra, hogy leírja ezeket az állapotokat természetes módon és a legmegfelelőbben.

Azért, hogy felfoghassuk mi az, amit a betegnél meg kell figyelni, minden gondolatunkat az előttünk álló helyzetre kell irányítani, ki kell vetkőznünk önmagunkból, mintha, odarögzítenénk magunkat, a feladathoz, hogy úgy mondjam, minden összpontosító erőnkkel, hogy semmi, ami jelen van, aminek köze van az esethez, ami felfogható az összes érzék által, el ne veszhessen.

A költői képzelgést, a fantasztikus bölcselést és a spekulációt, erre az időre fel kell függeszteni és el kell nyomni minden túlerőltetett érvelést, kényszerű értelmezést és a hajlamot arra, hogy a dolgokat túlmagyarázzák.

A pontos megfigyelés képessége nem mindig veleszületett, főként gyakorlat által lehet elsajátítani, az érzékek finomítása és szabályozása által, vagyis a kemény kritika gyakorlása által, ami a külső dolgok gyors megítélését illeti, és ugyanakkor meg kell őrizni a szükséges semlegességet, nyugalmat és a megítélés határozottságát, a saját ítélőképességünk fele irányuló állandó fenntartásokkal együtt.

A feladat hatalmas jelentősége arra kell késztessen minket, hogy testünk és elménk energiáit a megfigyelésre irányítsuk; és akaraterő által táplált nagy türelemmel tartanunk kell az irányt mindaddig, amíg a megfigyelést teljesítjük.

Hogy kifejlesszük magunkban ezt a tehetséget, képeznünk kell magunkat, amelyhez hasznos a görögök és rómaiak legjobb írásainak megismerése. Azok teszik lehetővé, hogy elérhessük a gondolkodás és érzés közvetlenségét, és az érzések kifejezésének tökéletességét és egyszerűségét. A természet lerajzolása szintén hasznos, mert élesíti és edzi a szemet, és ez által más érzékeket is, arra tanítva bennünket, hogy a dolgokat valós formájukban érzékeljük, és azt adjuk vissza, amit megfigyelünk, igazán és tisztán, anélkül, hogy a képzeletből hozzáadnánk bármit is. A matematikai tudás szintén hozzáteszi a megítéléshez a szükséges szigort.

Így felvértezve, az megfigyelő orvos nem tévedhet célja megvalósításában, főleg, ha mindvégig szem előtt tartja hivatásának magasztos méltóságát. — mint a mindenkori bőkezű Atya és Megtartó képviselője abban, hogy segítse megújulni szeretett emberi teremtményeinek betegségtől lerombolt szervezeteit.

Tudja, hogy orvosi alanyainak megfigyelését őszinte és szent lelkülettel kell végeznie, a mindent látó Isten szemei előtt, aki a titkos gondolataink elbírálója, és úgy feljegyezni ezeket, hogy a tiszta lelkiismeretnek tetsző legyen, és elmondhassa őket a világnak, azzal a tudattal, hogy semmiféle földi javak nem méltóbbak a buzgó fáradozásra, mint embertársaink életének és egészségének megőrzése.

A legjobb lehetőséget arra, hogy gyakoroljuk és tökéletesítsük a megfigyelőképességet, a szerek saját magunkon végzett kísérletei teszik lehetővé. Minden külső gyógyszerhatást és zavaró mentális benyomást kerülve ebben a fontos folyamatban, a kísérletező, miután a szert bevette, minden figyelmét az egészségében bekövetkezett módosulások fele fordítja, hogy megfigyelhesse és helyesen feljegyezhesse, mindig éber érzelmekkel és érzékekkel.

Kitartva a magán észlelt változások gondos vizsgálatában, a kísérletező megtanulja megfigyelni az összes érzést, bármilyen összetettek is legyenek, amelyet a vizsgált szer idéz elő, és minden, legyen az bár a legenyhébb változást az egészségében és lejegyezni alkalmas és megfelelő kifejezésekkel a különböző módon érzékelt változásokat.

Ily módon csak a kezdőnek lehetséges, hogy tiszta, helyes és zavartalan megfigyeléseket végezzen, mert ő tudja, hogy nem fogja magát átverni, és nincs senki, aki valótlanságokat mondjon neki, és ő maga érzi, látja, észreveszi magán az elváltozásokat. Így fog ő tapasztalatot szerezni, ami majd lehetővé teszi, hogy másokon is pontos megfigyeléseket tegyen.

A tiszta és pontos vizsgálatok által ráébredünk arra, hogy az eddigi közismert orvoslási rendszer tünettana csak egy nagyon felületes rendszer, és hogy a természet szokása zavart kelteni az ember egészségében és összes érzésében és működésében, betegség vagy gyógyszerek hatása által, végtelenül sok és különböző módokon. Ha valóban le szeretnénk festeni igazul és tökéletesen az egészségben bekövetkezett változásokat, azokat a kóros érzéseket és tüneteket, melyek sokszor olyannyira összetettek, egy egyszerű szó vagy általános kifejezés teljességgel képtelen lenne leírni.

Egy portréfestő sem volt soha olyan óvatlan, hogy ne figyeljen a személy kifejező, jellemző sajátosságaira, akit ábrázolni szeretett volna, vagy, hogy elégségesnek vélte volna rajzolni egy pár fekete lyukat a homlok alatt a szemek helyére, majd húzni egy hosszúkás dolgot orrnak, ez alá tenni keresztbe egy rést szájnak. Azt mondom, hogy soha egy festő sem egyszerűsítette le ennyire durván és hanyagul az emberi arcot; egy természettudós sem dolgozott ily módon soha, amikor egy természet alkotta dolgot kellett leírnia, soha egy zoológus, botanikus vagy ásványtanász nem cselekedett így.

Csak a mindennapi orvoslás szemiológiája jutott el odáig, hogy így dolgozzon, amikor a kóros jelenségeket ábrázolja. Az érzések, melyek oly nagyon különböznek egymástól, és a szenvedések megszámlálhatatlan fajtája, a sokféle páciensnél, nagyon messze vannak attól, hogy ábrázolva lennének, szóban vagy írásban, eltéréseikben és változatosságukban, sajátságaiknak megfelelően. S a fájdalmak összetettsége, melyek különböző érzésekből állnak össze, azok fokozataiból és árnyalataiból, olyan messze van még attól, hogy pontosan és teljesen le legyenek írva. És megtaláljuk mindezeket a végtelen lehetőségeket alig néhány csupasz, jelentés nélküli, általános megnevezésbe zsúfolva, mint izzadás, melegség, láz, fejfájás, torokfájás, krupp, asztma, köhögés, mellkasi panaszok, oldalszúrás, hasfájás, étvágytalanság, emésztési zavarok, diszpepszia, hátfájás, csípőfájdalom, aranyérbántalom, vizeletproblémák, végtagfájdalom (kedv szerint köszvénynek vagy reumának nevezve), bőrbetegségek, görcsök, rángógörcsök stb.

Ilyenfajta felületes kifejezésekkel, a megszámlálhatatlan féle szenvedéseket megsemmisítették az úgynevezett megfigyelések, és ezáltal— ilyen vagy olyan betegség súlyos és szembetűnő tünetétől eltekintve— majdnem minden betegséget úgy akartak volna leírni, mint két pontocskát egy festővásznon, vagy mint ahogy egy szobafestő különféle rajzai hasonlítanak egymáshoz jellegtelenségben és bármilyen jellemző vonás hiányában.

A legfontosabbat az összes emberi hivatás közül, - értem ez alatt a beteg és az egészségi állapotában létrejövő végtelen változási lehetőségek megfigyelését,- csak azok tudják ilyen felületes és gondatlan módon folytatni, akik megvetik az emberiséget, mert ebben a formában nem merül fel az a kérdés, hogy hogyan lehet a kóros állapotokat sajátosságaik alapján megkülönböztetni vagy megtalálni az egyetlen megfelelő szert, ami találja az eset különleges körülményeit.

A lelkiismeretes orvos, aki komolyan igyekszik felfogni, hogy mi a gyógyítandó betegségben a különlegesség, azért hogy szembe állítsa vele a megfelelő szert, sokkal gondosabban fog törekedni, hogy megkülönböztesse, amit meg kell figyelnie. A nyelv aligha lesz elegendő ahhoz, hogy kifejezze megfelelő szavakkal a kóros állapotokban előforduló számtalan fajta tüneteket; semmilyen érzés, amit magán tapasztalt, amikor valamilyen szert tesztelt magán, legyen az bármilyen különleges, nem fogja elkerülni a figyelmét; ő arra fog törekedni, hogy a legmegfelelőbb kifejezésekkel közvetítse a róla alkotott ismeretet, azért, hogy a gyakorlatában találtassa a kóros állapot pontos leírását egy hasonló hatású szerrel, amelyről tudja, hogy csak általa következhet be gyógyulás.

Az igazság az, hogy csak aki gondos, alapos és figyelmes, az válhat a betegségek igazi gyógyítójává.”