Paracelsusról

Paracelsus, reneszánsz orvos, keményen bírálta a kor orvostudományát, a tanítási módszereit és kezelési eljárásait, ami által érthető módon a szakma ellenszenvét vívta ki maga ellen. Ugyanakkor azonban kiváló orvosnak számított, hozzájárult az modern orvostudomány fejlődéséhez. Tőle származik a kor legteljesebb klinikai esetleírása a szifiliszről, fenntartva, hogy a szifilisz a higany kis adagjaival kezelhető és állította, hogy a bányászok szilikózisát belélegzett fémek okozzák és nem a hegy szellemei által szórt átkok. Számos beteget gyógyított meg a pestis sújtotta Sterzing városában (1534) saját készítésű tablettákkal, amelybe a betegből nyert tűhegy nagyságú salakanyagot tett (minimum adag) és azt tartotta, hogy "ami nagy adagban méreg, az kis adagban orvosság". Vallotta az ember hármas Test-Lélek- Szellem princípiumát, melyet Isten teremtett és melyet, mint az egész teremtett világot, áthatja Isten jelenléte. Az orvostudomány négy pillérének a Filozófiát, az Asztronómiát, az Alkímiát és a Tisztességet határozta meg és arra tanítja (máig) az orvost, hogy megtanulja, megismerje a környező világot, a természetet, mert “ ki lehetne olyan elhivatott tanító, mint maga a természet? A természet tudással bír ezekről és látható képet ad a dolgok lényegéről, az orvos pedig ebből merít ismeretet”, hiszen ”a természet maga a betegség, és ezért ő tudja csak, mi a betegség. Egyedül ő az orvoslás, ő ismeri a betegek bajait. Ki lehet orvos úgy, hogy ezt a kettőt ne tudná?”. Az Asztronómia a paracelsusi értelmezésben túlmutat a kortárs csillagászat materialista értékelésén, az ember és világmindenség, mikro- és makrokoszmos szoros összekapcsolódását hordozza magában. Az Alkímia tanulmányozza azokat az átalakulásokat, mely során az egészségből betegség jön létre, majd abból ismét egészség születik. “Az alkimista… azt hozza napvilágra, ami a természetben rejtve van”. Ami pedig a tisztességet illeti, Paracelsus így vall: “Mi az orvos tisztessége? Az, hogy igen, igen és nem, nem. Ez a tisztesség és erre kell alapoznia. Tehát ahhoz, hogy az igen igen lehessen, az orvosságot olyan alaposan kell ismernie, hogy az igen igen lehessen. Ugyanúgy a nemnek is nemnek kell lennie”.

Paracelsus a reneszánszkor egyik meghatározó és formáló személyisége volt, aki élethivatásának tekintette, hogy megismertesse az embert saját életfeladataival, és aki előre vetítette a két és fél évszázaddal később formát öltő Homeopátia alapgondolatait.

A homeopátia története

Copyright © 2016 dr. Nagy Kinga Krisztina. All Rights Reserved. Vector by jIT