Régi tudomány…

A homeopátia alapelvét, hogy “hasonló a hasonlót gyógyítja” már a védikus tanítások is említették, az ókori Görögország misztikus, pitágorászi iskoláiban pedig már tanították is. Maga Hippokratész  görög orvos (született Kr.e. 460, meghalt Kr.e370 körül), akit ma az orvostudomány atyjaként tartunk számon, tanításaiban említette, hogy ugyanazon a dolgok, amelyek a betegséget okozzák, meg is gyógyítják azt.

Hippokratész későbbi követője, a reneszánszkori német orvos, filozófus és teológus, Theophrastus von Hohenheim (1493-1541), választott nevén Paracelsus, szintén vallotta és alkalmazta a hasonlóság elvét. Paracelsus a reneszánszkor egyik meghatározó és formaló személyisége volt, aki élethivatásának tekintette, hogy megismertesse az embert saját életfeladataival, és aki előre vetítette a két és fél évszázaddal később formát öltő Homeopátia alapgondolatait.

A homeopátia atyjának Samuel Hahnemann (1755-1843) német orvost tekintjük. Széleskörű ismeretekkel rendelkezett az orvostudomány, gyógyszerészet, botanika, ásványtan terén, számos nyelven beszélt. A kortárs gyógyászat módszereivel, eszközeivel, mentalitásával nem értett egyet és így az orvostudomány gyakorlatát abbahagyta, fordításokkal kereste kenyerét. Így történt, hogy miközben Cullen professzor Materia Medica-ját fordította, aki a kinin malária ellenes jótékony hatását a kinin keserűségével magyarázta, Hahnemann nem elégedett meg ezzel a magyarázattal és kipróbálta saját magán a kinint. Észrevette, hogy az a váltóláz tüneteit hozta létre benne és zseniális ráérzéssel azt a következtetést vonta le, hogy mindaz, ami az egészséges embernél a tünetet létrehozza, a beteg embernél meggyógyítja ugyanazt a tünetet. Megfogalmazta a hasonlóság törvényét (Similia similibus curentur avagy Hasonló meggyógyítja a hasonlót), levonta azt a következtetést is, hogy adott szer egészségre gyakorolt hatását egészséges emberen kell megfigyelni. Élete végéig kidolgozta és megfogalmazta a tudományt, melyet Homeopátiának nevezett el és melyet joggal a gyógyítás művészeteként emlegetett.

A későbbiekben több nagy homeopata is hozzájárult a tudomány alapjainak megerősítéséhez, fejlődéséhez, hozzájárulásuk a mai napig hatalmas értékkel bír a modern homeopátia gyakorlásában. Csak néhányat említsünk, a teljesség igénye nélkül.

Constantine J. Hering (1800 -1880) a Homeopátia egyik úttörője, nevéhez fűződik a gyógyulás irányának a megfogalmazása. James Tyler Kent (1849-1916) amerikai orvos egyik vezető egyénisége a homeopátiának, a modern homeopátia elődje, nevéhez fűződik a Repetórium megalkotása. A Kent repertóriumát számos nyelvre lefordították, mai napig referenciának számít. Kent munkásságában (mely minden homeopátiás gyógyító kötelező olvasmánya kell, hogy legyen) összegzi, értelmezi és rendszerezi a homeopátia hagyományait, betekintést nyújtva a gyógyulási folyamat alapvető jellemzőibe. William G. Boericke (1849-1929) osztrák születésű amerikai orvos lelkes és befolyásos képviselője volt a Homeopátiás orvoslásnak, napjainkig a leghasználtabb Materia Medica neki tulajdonítható.

George Vithoulkas görög homeopata, a klasszikus homeopátia huszadik századi reformátora, aki a homeopátiát tudományos alapokra helyezte és új fogalmakat vezetett be, amelyek nélkülözhetetlenek a homeopátia helyes műveléséhez.

1996-ban elnyerte a Helyes Életmód avagy Right Livelihood Award díjat (melyet Alternatív Nobel díjként emlegetnek) „...a homeopátia tudományának megújításában és a homeopaták legmagasabb színvonalon történő képzésében vállalt kimagasló hozzájárulásáért…”.

A görögországi Aloniszosz szigetén tanít, a Klasszikus Homeopátia Nemzetközi Akadémiáján (International Academy of Classical Homeopathy), ahol 15.000 homeopatát képezett már ki, számos egyetem bedolgozó Professzora, tanítása iránymutató és a saját 55 éves tapasztalatán alapszik. Számos könyv és cikk szerzője. Letisztult formában tanítja meg a homeopátiás szerre való reakció értelmezését, hiszen pontosan tudnunk kell, hogy mit tettünk a beteggel, amikor terápiás javaslattal szolgáltunk neki. Vithoulkas professzor fogalmazta meg és vezette be az egészség szintjeinek az elméletét, ami nélkülözhetetlen ahhoz, hogy helyesen ítéljünk meg egy- egy esetet, hogy az milyen egészségi szinten van, gyógyítható-e homeopátiával, mennyi időre és milyen mennyiségű homeopátiás szerre van szükség a gyógyuláshoz.